A GÁBOR által említett stresszt bizonyítási vágyat kell valahol hátra hagyni, mert már megtörtént a bizonyítás, persze ez itt nehezebb, mint mondjuk Schuminak volt pár milláért.

De lényeg pont az, hogy nem égés, illetve aki ezt gondolja az előbb nyerje meg a bajnokit, akkor joga van ilyeneket gondolni, csak hát akkor már ilyesmi eszébe se jut majd.

Gyakran hallom, hogy Lauda nem is volt olyan jó...stb. Pedig, ha valaki jobban megnézi több generációt vert el annak idején, mint eddig mondjuk Vettel, hiszen Schumi már nem volt versenyképes.....sokat lehet ezen spekulálni, ez a szép benne. Valójában csak azzal hibázott, hogy Frank-el nem ült le, digóknak, meg a hülye McL-nek - mostanában ezüst kacatnak is hívják - , nyert bajnokit.


A lényeg: Kazard, Tony hív a természet!

2006 óta versenyzek online, én nem tudom magamból ezt a stresszt leküzdeni.
Ha egy futam szarul sül el, akkor aznap elég rossz hangulatom lesz.
Ilyenkor képes vagyok folyamatosan azon gondolkozni hogy hol szartam el, mit kellett volna másképp csinálni.
Eléggé bele tudom magam élni az F1-be.
Valószínű az az oka hogy már 4-5 évesen F1 függő voltam.

Ahogy egy bölcs olasz mondta egyszer: "megfogadtam, hogy többet nem fogadok." Tavaly nyáron ugyan teljesen már okokból fejeztem be az F1-et, de idén biztosan nem tudnék részt venni rendesen (államvizsga plusz minden velejárója, satöbbi). Nem rendesen pedig nem tudok egy F1-ben indulni. Tegnapelőtt is fájt a fogam, hogy nem vagyok sehol a mezőnyben, pedig csak egy tesztfutam volt, aztán a végén csak valahogy sikerült gyorsnak lennem. Szóval meglenne a tempó, csak az idő nincs. Másrészről mindig izgultam futamokon, időmérőkön, hogy hogy sikerül. Ez a lámpaláz pl egy előzésnél, vagy gyors körön mindig megvolt. Ezt is szeretném magam mögött hagyni, és egy F1-ben ez nem sikerülne. Ilyen vagyok, nem tudnám lazán csinálni. Az MTCC-ben (azt hittem) nyugodtan indulok, mert tudom, hogy esélytelen vagyok az élmezőnnyel haladni. Aztán Austinban jött a hidegzuhany, amikor ott álltam a második rajthelyen, rögtön megint megijedtem. "Remélem" többet nem fordul elő, mert ott tisztán azért indulok, mert imádom a Corvette-et, és nincs tétje nekem, csak a részvétel. A PSRL megint más tészta, ott a csapatszellem az, ami miatt szívesen indulok, nomeg a tavaly kiharcolt 1-es rajtszámú autó.
MTCC-n amikor tudok, indulok, aztán lehet, az lesz az utolsó. Továbbra is segítek vizsgáztatásban, bíráskodásban, meg akár majd a jövő évi mod tesztelésében (akkorra már diplomás járműmérnök leszek, úgyhogy a szakértelem már hivatalosan is meglesz), de F1 bajnoki futamon nem indulok. Metosz mindig azt mondta, nem elég egy bajnoki címért küzdeni, aztán lelépni, meg is kell védeni. Kétszer megvédtem. Küldetésem véget ért. Akikkel itt kezdtem 2006-ban, már nincsenek itt. Mint utolsó "öreg", tavaly eljött az idő átadnom nekem is a stafétát.

Minden évben itt ólálkodtam, mert érdekel .

Felkészületlenül soha sehol nem állok rajthoz, képtelen vagyok rá. Ha elindulok kénytelen leszek tesztelni, arra meg nincs most kapacitás és más dolgoktól veszem el az időt. Marad a nyálcsorgatás

Nem feltétlen hinném, hogy egy adott bajnokságban való indulást csak a bajnoki cím hajszolása tud ösztönözni. Persze vannak versenyzők, akiknél ez elsődleges szempont, de én biztos, hogy nem ebbe a táborba tartozom.

-Sosem azért indultam a bajnokiban, mert meg szerettem volna nyerni őket. Az elsődleges cél, hogy jól érezzem magam mind az autóban, mind a társaságban és ha netán ez mellé párosul némi siker, az már csak hab a tortán. Ha nem így gondolnám és csak egy adott bajnoki cím számítana, akkor nem indulnék el párhuzamosan több bajnokiban, hanem csak egyben!

Továbbá könnyebben feladják azok a bajnokságot (tisztelet a kivételt), akik végeredmény orientáltak, mert ha menet közben nem jön össze a számítás, akkor már nincs cél amiért küzdeni lehet=motiváció is elvész. Többek közt ennek is köszönhető, hogy legyen az bármilyen bajnokság, a létszám az idő haladtával inkább csökken, mint növekszik. Virtuális környezetben sokkal könnyebb a visszatáncolás lehetősége, éppen ezért az én szememben nem feltétlen csak a "gyors" pilóták a nagyok, hanem azok is, akik (eredménytől független) vállalják azt, amire jelentkeztek és még ha 1-2 futamot ki is hagynak, de végig csinálják a szezont! Persze itt is lehet kivétel, hiszen bárkinek bármi közbe jöhet menet közben.

Nekem a cél mindig is csak is kizárólag a pálya ismeret volt.
Eleinte amikor elkezdtem szimulátorozgatni, csak azért tettem, hogy a verseny hétvégékre felkészüljek ismerjem a pályát, emlékezzek a kanyarokra, a kanyar sebességekre, a féktávokra. Hogy egy versenyt végig nézve ne csak egy cselekmény legyen, hanem azzal együtt élve gyakorlatilag egy élmény legyen a forma-1.
Ezután jött az egy fél évvel, hogy ha már 2 hetente a pályákon töltök több ezer kilómétert, akkor azt miért csináljam egyedül amikor ezt meg lehet tenni társaságban is.
Sosem volt komoly célom, csak az élmény és a gyakorlás, azután következtek csak olyan apró kitűzött célok, hogy ne kapjak kört stb. Volt olyan verseny is például, ahol bevártam a mögöttem érkező lassabb versenyzőt, hogy jól elszórakozzunk a verseny végéig ne csak autózzunk.
Nekem ez világ életembe csak egy játék és egy élmény autózás lesz, mindenféle komoly cél nélkül.
Fő a jó társaság. Ha az megvan már rossz nem lehet akárhogyan is alakuljon a dolog.
Persze néha csalódottan tör ki az ember egy félre sikerült verseny után, de az csak pillanatnyi és csak erőt ad a folytatáshoz, persze egy kis hangoskodás után

A mezőny végén én szinte mindig ott leszek akivel el lehet szórakozni

Tudtam, hogy ezt fogod írni, de gondoltam bepróbálkozok, hátha változott valami

@RPeti
Akkor a közepe-vége fele, ahogy tavaly is számíthatunk gondolom rád. Csak az a gond, hogy akkor már nekünk - mert én is nagyon gyenge voltam - már késő. Egy év tesztelés volt az Urakban, azt már nem lehetett behozni. Ezért indulok most már az elején, úgy számolok a vége fele sokkal esélyesebb leszek a top5-re és a tisztességes helytállásra, kevés teszt mellett is.


Valahogy fel kellene oldani ezt a gordiuszi csomót.

TS használat - hallgatás szinten - kötelező, persze a szabályok betartása ahogy a jogsi szerzés is az.
Mátyás király is inkognitóban járta az országot, és elég nagy ember volt ahhoz, hogy ettől ne vesszen el később a fénye, sőt valahogy eszembe se jutott soha az a gondolat, hogy Mátyás ezzel átvágta az embereket, mert jót akart vele. Szóval ha szabályosan korrektül versenyez valaki akkor................

OFF:

Hát én is ilyesmire gondoltam Petivel kapcsolatban, de amit írt, azt is megértem.
Ugye az esélytelenek mondókája nekem mindig beválik és talán Peti is átgondolja...ha nem is a pontokért, de maga a társaságért meg egy kis csatázgatásért talán mégis érdemes elindulni